A Taj Mahalt a XVII. század elején élt Sándzsahán császár építette szeretett felesége, Mumtáz Mahal halálakor. Az India jelképévé vált műemlék a kor építészetének remekműve, amely méltón őrzi az igaz szerelem halálon túli erejét.
1607-ben Sáhdzsahán indiai trónörökös megismerkedett apja miniszterelnökének lányával, az akkor 14 éves Arjumand Banu Begammal, és a szép és okos lány iránt rögtön szerelemre lobbant. Jegyességük öt éven át tartott, majd 1612. május 10-én összeházasodtak. Az esküvő után az asszony a nevét Mumtáz Mahalra változtatta, aminek jelentése: „a palota kiválasztottja”. A császárné tizennégy gyermeket szült az uralkodónak, azonban 1631-ben a 15. gyermekük születésekor meghalt. A monda szerint a halálos ágyán azt kérte férjétől, hogy többet ne vegyen más asszonyt maga mellé, s hogy olyan sírt építtessen emlékére, amely nevét örökre emlékezetessé teszi.
A vigasztalhatatlan Sáhdzsahán a tragédia után 8 napon keresztül ki sem jött a lakosztályából, és amikor végre megjelent a nyilvánosság előtt, országos gyászt rendelt el, majd belefogott a 20 évig tartó építkezésbe. Az a hír járta, hogy még az építészének feleségét is megölette, hogy az kellően átérezze az ő rettenetes fájdalmát. Tadzs Mahal hófehér kupolája, a sarkokban elhelyezett minaretek és a gazdag díszítés, mind indiai mestermunka. A főkaput ónix berakású Korán-idézetek díszítik, a márvány virágmotívumai ónixból és más drágakövekből, féldrágakövekből készültek. A mauzóleum egy 18 méter átmérőjű és 26 méter magas márvány mennybolt alatt nyugszik, de közvetlenül nem látható, mert egy ember nagyságú, csipkefinom márványrács védi. Sándzsahán minden vagyonát az építkezésre fordította, amelyen közel 20 000 munkás munkájának eredménye.
A császár azonban dédelgetett magában még egy csodás álmot. Azt tervezte, hogy a folyó másik partján fekete márványból megépítteti a saját sírhelyét is, és a két épületet – az örök összetartozás jeléül – egy híddal köti össze. Ezt azonban fiai meghiúsították és halála után felesége mellé, a Tádzs Mahalba temették.
Az Agrában található Tádzs Mahal 1983 óta a világörökség része. Házaspárok szokásává vált mára, hogy amikor együtt elmennek az épület előtt, akkor a feleségnek meg kell kérdeznie a férjét, vajon szereti-e annyira, hogy a halála után egy ilyen síremléket emeltessen neki.
Fotók: Depositphotos