Lhásza, Tibet Autonóm Terület fővárosa 3600 m-rel a tengerszint felett fekszik, amelynek legnagyobb ékköve a dalai láma egykori téli rezidenciája, a Potala palota. A világtól elzártan, „a világ tetején” található az aranytetővel rakott óriási épület, amely a tibeti építészet remekműve.
Lhásza a Nyencsen Tangla-hegység egy 7088 m-es csúcsának lábánál, a Lhásza folyó közelében fekszik. A város 842-ig Tibet fővárosa volt, ekkor meggyilkolták Tibet királyát, s a város elvesztette politikai rangját. Az elkövetkező évszázadokban Tibet vallási központjává vált, 1642-től újra a központi kormányzat székhelye lett, majd 1951-ben a Kínai Népköztársaság megszállta Tibetet, s 1959-ben bevezették a közvetlen kínai igazgatást.
Potala, szanszkrit néven „Buddha hegye”, a buddhista mitológiában annak az égi tartománynak a neve, ahol Avalokitesvara, „a látó szem”, az egyik legfontosabb védőisten lakik. A dalai lámát Avalokitesvara földi megtestesülésének tartják, és minden dalai láma közvetlen elődjének a reinkarnációja.
A palota építésének története
A 999 szobás Potala palotát a 7. században építették, Szongcen Gampo (Tibet első hadvezér-uralkodója) és a Tang dinasztiabeli Wencheng hercegnő házasságkötésekor. A leánykérés legendás történetét (3 furfangos kérdés, 3 furfangos válasz) a palota falfestményein örökítették meg. A Vörös-hegyen emelt Potala több mint 360 000 m2 területen fekszik. Két fő részből áll, a Vörös- és a Fehér-palotából, az építési munkálatokban pedig több mint 7000 ember vett részt. A hegy lábától kővel kirakott út vezet mind a keleti, mind a nyugati kapuhoz. A messzeségből a vörös és fehér épületegyüttes lélegzetelállító szépségben tündököl.
A Potala palota középpontjában, a Vörös-hegy csúcsán, található Szongcen Gampo palotája, amelybe sziklatemplomot emeltek a király és királynéja tiszteletére. A palota festett galériák, fa- és kőlépcsősorok, valamint gazdagon díszített ( több mint 20 000 szoborral) imatermek labirintusszerű épületkomplexuma, amely napjainkban múzeum és vallási kegyhely. A Fehér-palotában kaptak helyet a szerzetesi lakószobák, az irodák, a papnevelde és a nyomda. A Vörös-palota az épületegyüttes tényleges vallási központja, ahol a szertartásokat végzik. Ez utóbbiban található a szerzetesek tanácskozóterme, kápolnák, mintegy tízezer szentély, valamint a buddhista iratokat őrző hatalmas könyvtár. A Vörös-palota legnagyobb épülete az Áldozati csarnok, amely több dalai láma végső nyughelye, akiknek bebalzsamozott földi maradványait díszes pagodákban helyezték el.
A jelen
1959-ben a XIV. dalai láma a kínai kormány miatt kénytelen volt elhagyni Tibetet, és 80 000 hű követőjével Indiába menekült. Tibet azóta is kínai fennhatóság alatt áll, 1965-ben Kína autonóm tartománya lett. Az 1990-es években Peking felújította a palotát, amivel kb. 70 %-ban sikerült elérni az eredeti állapotot. A kínai kormány megháromszorozta a karbantartásra évente kiutalt összeget és a tolvajok ellen számítógépes kamera-rendszert, szereltetett be.
Fotók: Depositphotos