Japán nem az a hely, ahol mindegy, hol szállsz le a repülőről. Minden városnak megvan a maga ritmusa, a maga logikája, és az a típusú utazó, akinek igazán való. Ez a lista öt olyan várost mutat be, amelyek első látogatásra is befogadóak, de egymástól teljesen különböző élményt adnak.
Tokió
Tokió az a város, amelyről mindenki hallott, és amelyet szinte lehetetlen unalmassá tenni. Húszmilliós metropolisz, mégis meglepően könnyen eligazodik benne az ember: a metróhálózat pontosan működik, az állomásokon angol felirat vezet, és a legtöbb étteremben képes étlap segíti a rendelést.
Tokió azoknak való, akik szeretnek elveszni a városban. Shibuya és Shinjuku a kavargás és a fények világa, Yanaka viszont csendes, régi utcáival inkább egy kisváros hangulatát idézi. Egy hét alatt sem lehet mindent megnézni, de ez nem baj. Tokióban az a legjobb, ha az ember nem tervez túl sokat, hanem csak sétál.
Oszaka
Oszaka Tokió ellentéte, de nem a rossz értelemben. Kisebb, hangosabb, és az ételek körül forog az élet. A dotonbori negyed estéi zajos, neonos, takoyakiszagú káoszban telnek, és ez pontosan az, amire sokan vágynak.
Ha valaki Tokióban kezdi az utazást, Oszaka jó második állomás, mert megmutatja, hogy Japán nem egyforma. A két város között a shinkansen kevesebb mint három óra, a hangulatkülönbség viszont óriási. Oszaka lazább, közvetlenebb, az emberek az utcán is szóba elegyednek az idegenekkel. Azoknak ajánlott, akik a gasztronómiát komolyan veszik, és nem ragaszkodnak a csendes, rendezett városélményhez.
Aleksandras Rusinovas, a sportfogadási és esport-elemzési területet követő szakértő, aki az SBG oldalon is publikál, rendszeresen utazik ázsiai versenyekre és tornákra, és közelről tapasztalta meg a két város közötti különbséget. „Tokióban mindig azt érzem, hogy a város engem szervez,” mondja. „Oszakában én szervezem a napot, és az mindig azzal végződik, hogy valami váratlan helyen eszem valami váratlan finomat.”
Kjóto
Kjóto az a város, amelyet Japán-rajongók éveken át emlegetnek, mielőtt végre odaérnek. A várakozás általában nem okoz csalódást, de érdemes tudni, mire számítson az ember.
A templomok és szentélyek száma itt valóban lenyűgöző. A Fushimi Inari ezer torii kapujától az Arany Pavilonig, a Gion negyedtől a bambuszerdőig Kjóto folyamatosan szállítja a képeslapra illő pillanatokat. A gond az, hogy sokan vannak ugyanitt, különösen reggel kilenc és délután négy között. Aki korán kel, és a főbb látványosságokat nyitás előtt vagy zárás után keresi fel, egészen más élményt kap.
Kjóto kulturális bázisnak kiváló. Innen naponta kirándulhat az ember Narába, Oszakába, sőt Hiroshimába is. Azoknak ajánlott, akik a japán történelmet és hagyományokat komolyan veszik, és nem bánják, ha a napjuk múzeumok és templomkertek között telik.
Nara
Nara Kjótótól vonattal alig negyvenöt perc, mégis teljesen más világ. A városközpontban szabadon kóborolnak a szarvasok, és ez nem metafora: valóban az utcán járnak, a turistáktól kéregetnek, és alkalmanként meg is harapják az ember kabátját, ha úgy gondolják, hogy szenbei-lapot rejteget.
A Tódai-dzsi templomban áll Japán legnagyobb bronz Buddha-szobra, és a mérete valóban megdöbbentő. De Nara ereje nem egyetlen látványosságban rejlik, hanem abban, hogy lassabb, zöldebb és kevésbé zsúfolt, mint a szomszédos nagyvárosok. Egy napra tökéletes kirándulás Kjótóból, de akár önálló megállóként is megállja a helyét. Azoknak való, akik a természet és a kultúra kombinációját keresik, és szívesen töltenek egy délelőttöt szarvasok társaságában.
Hiroshima és Mijajima
Hiroshima más kategória. Nem azért, mert szomorú, hanem mert az az egyetlen japán város, ahol az ember óhatatlanul megáll és gondolkodik. A Béke Emlékmúzeum nem könnyű élmény, de fontos. Aki meglátogatja, másképp néz majd a városra, amely köré az elmúlt évtizedekben új élet nőtt.
Hiroshima maga ma egy élénk, modern város, jó éttermeivel és saját okonomiyaki-kultúrájával. De az igazi meglepetés Mijajima szigete, amelyet a városból komppal lehet elérni. A vízből kiemelkedő torii kapu az egyik legtöbbet fotografált látvány egész Japánban, és személyesen is pontosan olyan hatásos, mint a képeken. Tavasszal az őszibarackvirágzás rózsaszínbe vonja a szigetet, és ez az a fajta látvány, amelyre az ember nem számít, és amelyre nem is felejt.
Hiroshima és Mijajima azoknak ajánlott, akik nem csak városokat akarnak látni, hanem valami mélyebbet is keresnek. Egy-két napot megér, és a legtöbb utazó azt mondja utólag, hogy ez volt az út legmeghatározóbb szakasza.